2017. augusztus 19, szombat   Huba
Keres



Városok



innen: ide:
Gps koordináták:

fotó: jaime silva, flickr.comHorvátország fővárosa, egyben az ország politikai, gazdasági és kulturális életének központja Zágráb. Északról a Medvednica-hegy lejtői, délről a Száva folyó határolja, magát a várost erdők és parkok övezik. A szárazföldi rész központi területén fekszik amely találkozási pontot alkot Európa keleti és nyugati fele között. Zágrábban 20 múzeum, 16 színház, 350 könyvtár és egy egyetem található, ezekben és ezek mellett élénk művészeti és kulturális élet zajlik. Bár csak 1991 óta számít fővárosnak, már évszázadok óta vezető szerepet játszott az ország kulturális és politikai életében. Eredetileg két különálló középkori városból jött létre Zágráb. A két települést két szomszédos dombtetőre építették: Kaptol vallási központ volt és 1094 óta püspöki székhely. Gradec (ma Gornji Grad része) pedig világi. IV. Béla király 1242-ben az Aranybullában Gradecnek szabad királyi városi rangot adományozott. Az ilyen státuszú városok lakói különböző gazdasági és adminisztratív előnyöket élveztek. A 16. századtól kezdve Gradec volt a bán (a Magyar Királyság által kinevezett horvátországi kormányzó) székhelye is, illetve a szábor, a horvát parlament itt ült össze, a nemesek innét irányították a felbolydult országukat. Mindkét város erődítmény is volt egyben bástyákkal, tornyokkal, várárokkal és kapukkal. A két város az évszázadok során számtalanszor harcolt egymással. Erre az időre emlékeztet a Vér Hídja (Krvavi Most) nevű utca. 1880-ban pusztító földrengés rázta meg a várost, és számos fontos műemlék az ezt követő időszakból származik.

Gornji Grad (Felsőváros) látképe, fotó: Damien Smith, flickr.com

Az óvárosban (Gornji Grad vagy Felsőváros) található Gradec és Kaptol kerület is. A síkságon áll a város modern negyede a (Donji Grad vagy alsóváros). A horvát kormányzóról, Jelačićról elnevezett hatalmas tér (Trg bana Jelačića) az Alsó- és Felsőváros találkozásánál áll. Az óvárosban találhatók a vallási, politikai és adminisztratív élet központjai. A modernebb rész az 1830-as éveket követően alakult ki egy U-formájú, parkokból és nyitott terekből álló rész mentén. U-formája miatt „lópatkónak” is nevezik. A jelentősebb múzeumok, mint például a Néprajzi Múzeum, a Mimara Múzeum, a Régi Mesterek Galériája és a Modern Művészeti Galéria mind ezen a részen állnak, a Nemzeti Színházzal együtt. Egy sor, szoborral díszített kerttől délre található a Botanikus múzeum. A Jelačić tér környékén számos kávéház működik. A régi városrész kerületeiből, a Kaptolból és a Gradecből a forgalom jelentős része ki lett tiltva, hasonlóan a Jelačić térhez. Itt azonban számos villamos közlekedik, összekötve a város keleti és nyugati felét. A „lópatkó” körül található tereket számos busz köti össze az elővárosi részekkel és Novi Zagrebbel, ahol a versenypálya, a hatalmas kiállítási terület és a Jarun vitorlásközpont is található. Ez utóbbi a Száva-folyó túlpartján fekszik.

Szent István székesegyház, fotó: monroet21, flickr.comA város leghíresebb műemlékét, a Szt. István székesegyházat Mária mennybemenetelének, illetve Szent Istvának és Szent Lászlónak szentelték. Jelenlegi küllemét az 1880-as földrengést követő átépítést követően nyerte el. A földrengés során elpusztult a kupola, a harangtorony és több fal. Az újjáépítés megőrizte a székesegyház középkori alaprajzát, de hosszú története során már addig is átépítették. Az épület már 1094-ben állt, amikor I. László király Szent István tiszteletére templomot emeltetett a Kaptol- (Káptalan) dombon és Sisakból ide helyeztette a püspöki székhelyet. A tatárjárás idején 1242-ben elpusztult az épület, néhány évvel ez előtt Timotej püspök építtette újjá. A következő évszázadokban építették hozzá az oldalhajókat, belsejét pedig szobrokkal és reliefekkel ékesítették. Az új neogótikus (1880) homlokzatot két ikertorony fogja közre. Díszes bejárat vezet a templomba, rajta faragott szobrokkal, rózsaablakkal, három magas ablakkal és az egész felett egy timpanonnal. A háromhajós templom apszisa sokszögű. Néhány gótikus és reneszánsz darab található a templomban, többek között Albert Dürer Golgota című sokszárnyú oltárképe (1495) és Giovanni da Udine 14. században készült Keresztrefeszítés című oltárképe. A katedrálisban püspökök és a horvát történelemben jelentős szerepet játszó személyek síremlékei és fogadalmi kápolnái is megtalálhatók. Itt nyugszik például Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc és a boldoggá avatott Alojzije Stepinac kardinális, akinek főoltár mögötti síremlékét Ivan Meštrović készítette. A sekrestyében láthatók a Giotto-iskolához tartozó freskók, ezek a legrégebbi ilyen művek (12. század) Horvátország szárazföldi részén. A püspöki sekrestye pincéjében található Székesegyházi Kincstárban gazdag egyházi gyűjtemény található. Itt láthatunk iniciálés kéziratokat, mívesen megmunkált egyházi dísztárgyakat a 11. századtól kezdve egészen a 20. századig, de itt látható a hatalmas becsben tartott palástja Szent László királynak, valamint a 14. századi püspöki lepel és az úgynevezett Szent Sír. Ezt Vugrovec falu hímzőasszonyai készítették, mivel Petar Petraetić püspök kézimunkaiskolát alapított ott 1650 körül. A legrégebbi darabok közé egy kétszárnyú, 10. századból származó, elefántcsontból készült oltárkép és egy 11-12. századi bronzfeszület.

Az Érseki Palota (Nadbiskupska Palača) hatalmas barokk épületegyüttese azt a teret tölti be három oldalról, ahol a székesegyház is áll. A palota jelenlegi formáját 1730-ban nyerte el, amikor számos különálló épületet kötöttek össze, és stílusukat egységesítették az impozáns barokk homlokzattal. Az épületegyüttesen belül áll a román stílusú István vértanú-kápolna (13. század). Ez a város legrégebbi épülete, amely eredeti alakjában maradt fenn, és freskói is ebből az időszakból származnak. A palota előtti szökőkutat Mária és négy angyal szobra díszíti, amit egy bécsi mester készített 1850 körül. A falakat egykor körülvevő várárkot betemették és helyén kialakították a Ribnjak Közparkot, amelyben különféle szobrokat találunk. A védművet részben lebontották a 19. században. A székesegyházzal szemben található Északkeleti torony ma lakóház, az Északnyugati torony pedig egy 15. századi épület része.

A legenda szerint a Szt. Ferenc templomot azután alapították, hogy Szt. Ferenc visszatért Keletről, ám valójában az épület a 16. században készült. Az 1880-as földrengés után neogótikus stílusban újították fel, ekkor eltávolították a barokk oltárokat is. A mellékoltárok egy része neogótikus, a főoltár szép festménye Szent Ferencet ábrázolja. A élénk színű festett üvegablakok az 1960-as években készült.

A Szűz Mária templom a az Opatovina Ulica végén áll. Az utca építésekor felhasználták a 15. század végén épült erőd részeit. Az utca a Dolac kerületbe vezet. A templom közelében található Vanja Radauš egyik szobra, amely egy népi hőst, a legendás vándort és trubadúrt, azaz Petrica Kerempuhtot ábrázolja, amint egy akasztott embernek játszik. A Dolac-piacon, amely a templom közelében van, 1930-ban tartottak először vásárt. Ez a város jellegzetes része, ahol a keskeny utcákat és sikátorokat két oldalról barokk házak szegélyezik. Történelmi nevezetességű gyógyszertárat is találunk a környéken.

Kápolna a Kőkapunál, fotó: Curious Expeditions, flickr.comA Kaptol melletti dombra épült Gradec, vagyis a Felsőváros egy része körül épített falakon egykor öt városkapu vezetett keresztül. Ezek közül mára már csak a Kőkapu maradt fenn, ami a 13. században készült, pontosan 1266 óta áll egy négyszögletes bástya mellett. 1731-ben az összes környező ház a tűz martaléka lett, de érdekes módon a kapun lévő Máriát a Gyermekkel ábrázoló festmény sértetlen maradt. Emiatt építettek köré kápolnát, s ez lett a híres csodatevő Fekete Mária-kegyhely. Ma a festményt barokk kovácsoltvas rács védi, amelyet a 16. században készített egy helyi mesterember. A Kőkapu volt egykor a város főbejárata, kulcsát a középkorban mindennap más polgár őrizte. A kapu mellett egy gyógyszertál található (Alighieri Ijekarna), amely 1350 körül jött létre és 1399 után a kitűnő olasz költő, Dante Alighieri unokájáé, Nicolò Alighierié volt.
A Felsővárosban különböző olyan intézmények találhatók, amelyek jelentős szerepet vállaltak a város és Horvátország történetében. Ezek az épületek adnak ma helyet az ország politikai és kulturális központjainak: itt található a köztársasági elnöki hivatal, a parlament, számvevőszék és a több kormányzati szerv és minisztérium. Az összes épületet restaurálták, kijavították vagy újjáépítették az 1880-as földrengés pusztításait követően. Néhány régi nemesi palotát múzeummá alakítottak át. Ezenfelül még három szép és régi templomis áll itt. A városkapuk bezárására felszólító jel minden nap a Lotrščak-toronyból (Turris Latruncolorum) hangzott fel.

A Városi Múzeum (Muzej grada Zagreba) három, történelmileg jelentős épület egyesítésével jött létre. Ezek az 1650 körül épült Szent Klára-kolostor, egy 12. századból származó torony és egy 17. században, mára már iskolává alakított magtár voltak. A múzeum 12 gyűjteményében 74 000 kiállítási tárgy mutatja be a város történetét és kultúráját a kezdetekből napjainkig. Festmények mellett térképeket, tájképeket, lobogókat, zászlókat, katonai egyenruhákat, címereket, polgári és egyházi műemlékek szobortöredékeit, és régészeti leleteket csodálhatunk meg. Számos kiállítási tárgyat a város híres lakói adományoztak a múzeumnak. Az utca mentén áll a 19. századi Ilirska Dvorana palota, ahol a Horvát Művészeti és Tudományos Akadémia egy része került elhelyezésre. A míves kovácsoltvas kapujú Paravić-palota, ma a Történelemtudományi Intézetnek ad otthont.

A Természettudományi Múzeum (Prirodoslovni Muzej) az Amadeo-palotában kapott helyet, amely 1797 és 1834 között színházként működött, majd 1868 óta működik múzeumként. Ekkor hozták át a Nemzeti Múzeum Természettudományi Részlegének gyűjteményét ide. A 19. század végén három természettudományos gyűjtési körű múzeum létezett a városban: az Ásvány- és Kőzettani, a Geológiai és Őslénytani és az Állattani. Ezt a három különböző gyűjteményt egyesítették a mai múzeumban. A múzeumban több mint 2,5 millió darab került kiállításra, láthatunk ásványokat szerte a világból, őslénytani leleteket Krapinából. Az állattani gyűjtemény Horvátország összes állatfajának bemutatása mellett foglalkozik számos egzotikus állattal is.

Meštrović Galéria, fotó: wodnerduck, flickr.comA Meštrović Galéria épülete a 17. században épült, maga a mester modernizálta lakás céljából és itt is élt 1922 és 1942 között. Ma a munkáiból kiállított gyűjteményt láthatjuk itt. Az épület tulajdonosa a Meštrović Alapítvány, hasonlóan a spliti Galériához és Kaštelethez, továbbá az Otavicében álló mauzóleumhoz. Az itteni kiállításon több mint 300 mű látható, egy részük a kertben, mint például Horvátország történelme, a Levétel a keresztről és a Haldokló asszony. A rajzok, makettek, fából, kőből és bronzból készült szobrok megmutatják a kiemelkedő szobrászművész tehetségét és technikai tudását. Szintén ebben az épületben őrzik személyes iratait, fényképeit illetve a hozzá kötődő más művészek műveit is. Meštrovićot sokan a 20. század egyik legjelentősebb szobrászának tartják. 1993-ban született Vrpoljén, a Pannonalföldön. Szölei a dalmát hátországból, Otavicéből érkeztek ide dolgozni. Kisfiúként Ivan nagyon szeretett agyagfigurákat készíteni, és ebbéli ténykedésére figyelt fel az akkori polgármester és Lujo Marun régész is, akik a 17 éves fiút Zágrábba küldték tanulni. A bécsi iparmágnásnak Koenignek köszönhetően járhatott a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahol később megvalósítandó szoborterveket készített. Itt ismerkedett össze és kötött barátságot a francia Auguste Rodin szobrásszal. 1907-ben Párizsba költözött, ahol első kiállításával azonnal megalapozta hírnevét. Több városban is dolgozott, így például Zágrábban és Splitben is. A Splitben készített munkáit az ottani Meštrović Galériában állították ki. Zágrábban a politikába is belekóstolt: a II. világháború után az usztasák bebörtönözték, és csak vatikáni közbenjárásra engedték szabadon. Ekkor készült a Pieta Romana című szobra, amely ma a Vatikáni Múzeumban található. A háború után különböző egyetemeken tanított az USA-ban, és ott is hunyt el 1962-ben. A saját maga által tervezett otavicei családi mauzóleumban temették el. Meštrović munkatempója a szobrok elkészítésekor közismerten gyors volt, bár az előkészületek sok időt vettek igénybe. A kereslet kielégítésének érdekében munkáit fából, márványból és bronzból is elkészítette. A nini püspök című munkájának három másolata is létezik: Ninben, Splitben és Koprivnicában.

Sv. Marko tér, fotó: fotoHOLIK1, flickr.comMa a Szt. Márk-templom (Sv. Marko) a felsővárosi parókiatemplom. Első ízben 1256-ban tesznek említést róla, amikor IV. Béla királyunk Gradec városnak vásártartási jogot ajándékozott. Ezeket a két hétig tartó vásárokat a templom előtt tartották meg és a szent neve napját ünnepelték vele. A templomon az évszázadok során számos átalakítást végeztek, így az eredeti szerkezetéből mindössze egy román stílusú ablak és egy csodálatos, gótikus ajtó maradt fenn. Az ajtót Ivan Parler szobrász készítette 1364 és 1377 között. Az ajtó 15 falbemélyedésében Jézus, Szűz Mária, a 12 apostol és Szent Márk alakja áll. A templom számos sérülés és átalakítás után 1882-ben nyerte el mai külsejét. Ekkor kapta színes, mázas tetőcserepeit is. Ezek mintázata Horvátország, Dalmácia, Szlavónia és Zágráb címereit ábrázolják. A templom belsejében Ivan Meštrović szobrász számos műve megtalálható. A főoltáron a nagyméretű Krisztus a keresztfán áll, a Pietà a Szent-kereszt oltárt ékesíti, és a kompozícióban Meštrović saját arcképét is belefaragta. A jobb oldali kápolnában tették le esküjüket a horvát bánok. A horvát királyokat megörökítő modern freskókat Jozo Kljaković festette.

A parlament (Sabor) épületét 1908-ra készítették el, neoklasszicista stílusban, miután több 17. és 18. századi barokk épületet a földig leromboltak. A parlament erkélyéről történelmi bejelentéseket tettek: innen hangzott el az elszakadás az Osztrák-Magyar Monarchiától (1918. október 29.), majd később a függetlenné válás Jugoszláviától a népszavazás után. Még ma is a szábor a horvát politikai élet központja.

A báni palota (Banski Dvori) a Szent Márk-templom előtt áll. Itt kapott helyet a parlamenti képviselőház, a központi archívum, a törvényszék, a köztársasági elnök rezidenciája és számos kormányzati hivatal. Az épület számos aspektusában hasonlít a parlament épületére. Két hosszú, 18. században épült tömbből áll. A 19. századi, kétszintes szárnyakat később építették hozzá.
A Horvát Történeti Múzeum (Hrvatski Povijesni Muzej) épületében 1960 óta működik múzeum, de csak 1991 óta ad otthont a Horvát Történeti Múzeumnak, ekkor egyesítettek ugyanis több gyűjteményt. A kiállítások bemutatják Horvátország történetét a középkortól napjainkig, a legkülönfélébb tárgyakon keresztül. Láthatunk dokumentumokat, politikai, katonai és kulturális eseményeket bemutató festményeket, lőfegyvereket, zászlókat és érméket. Jól felszerelt szakkönyvtár is működik itt. A múzeum épülete, a Vojković-Oršić-palota a 18. század második felében, barokk stílusban épült, melynek ma is megtekinthető csodálatosan díszített bálterme.

A Naiv Művészetek Nemzeti Múzeuma (Hrvatski Muzej Naivne Umjetnosti) egy 19 századi, gyönyörű neobarokk homlokzatú épületben kapott helyet 1994-ben az 1952-ben megnyílt, naiv művészek alkotásaiból rendezett kiállítás. Ezeknek a festményeknek a jellegzetessége, az élénk színek és az általuk elbeszélt történetek mély átélése. A naiv irányzat alapítóitól is láthatók itt munkák, például Ivan Generalićtól és Mirko Viriustól. A szobrok közül számos darab Lavoslav Torti munkája.

Szt. Cirill és Metód-templom (sv. Ćiril i Metod) 1830 körül épült neoklasszicista stílusban, majd az 1880-as földrengést követően neobizánci stílusban építették át. A belsejében található nagyméretű ikonosztázt az ukrán Epaminondas Bučevski fejtette, valamint Ivan Tišov négy nagy festménye is megtalálható itt. A szomszédos görög katolikus szeminárium 1774-ben készült el, melyet a 20. század  elején bővítettek ki.

Lotrščak-torony, fotó: jespis, flicr.comA 19. század közepe óta a város lakói óráikat igazítják annak az ágyúlövésnek a hangjához, melyet pontosan délben sütnek el a négyszögletes Lotrščak-toronyból (Kula Lotrščak). A torony a 13. században készült és a város egyik legrégebbi építménye, amely még ma is áll. A régmúltban harang is volt benne, ez jelezte minden este a városkapuk bezárását. Aki nem igyekezett és kívül rekedt, számíthatott rá, hogy éjszaka rablók támadják meg. A torony eredetileg Gradec falainak déli oldalán állt. Már akkor úgy építették fel a majdnem 2 méter vastag falú tornyot, hogy falaiban láncokat helyeztek el, földrengések elleni óvintézkedés gyanánt. A toronyban ma galéria működik. Érdemes megmászni a lépcsőket, mert tetejéről csodálatos látvány tárul elénk.

A Szent Katalin-templomot (Sv. Katarina) a Jezsuiták emelték 1630 körül, egy dominikánus épület helyén. Sokan úgy tartják ez Zágráb legszebb egyházi építménye. Fehér homlokzatán kapualj nyílik, négy falmélyedésében szobrok állnak. Szembetűnő hat jellegzetes gyámoszlopa is. A templom egyhajós és számos barokk stílusú műalkotásnak ad otthont. A közeli teret Jezuitski trgnek hívják. Itt áll a Halász kígyóval című 1908-ban készült szobor. Ezzel szemben áll a 17. századi jezsuita kolostor, és az ugyanebből a korból származó nagy épület, ahol a jezsuita szeminárium működött, később pedig a nemesi származású ifjak részére bentlakásos iskola.

Horvát Nemzeti Színház (Hrvatsko Narodno Kazalište) azon a téren áll, ahol a parkok és a terek „zöld lópatkó” elnevezésű U-alakú sorozata elkezdődik. Ez az elrendezés Milan Lenuci (1849-1924) mérnök tervei alapján készült. Az épületet a Monarchia híres bécsi színházépítői, Hermann Helmer és Ferdinand Fellner tervezték, stílusa a neobarokk és a rokokó keveréke. A színház építését 1895-ben fejezték be. Homlokzatának jobb és baloldalát két kis kupola koronázza, kissé hátrább pedig egy jóval nagyobb és magasabb kupola is látható. Mozgalmas külsejét két oszlopsor díszíti, amely az egész épületen körbefut. Belsejét horvát és bécsi művészek munkái díszítik. Az öt színpadi háttérfüggöny egyike Vlaho Bukovac remek munkája, a Horvát megújulás. A színház előtti területen Meštrović egyik remekművét helyezték el, amely az Élet kútja címet viseli. A bronz szoborcsoport tagjai soványan kúsznak az, de szomjukat nem tudják oltani az éltető vízzel.

Az Iparművészeti Múzeum (Muzej Za Umjetnost i Obrt) 1880-as alapítása óta helyezik itt el a képző- és iparművészek műalkotásait. Az épület 1882 és 1892 között épült. A gyűjtemény több mint 160 ezer iparművészeti alkotást tartalmaz a gótikától napjainkig bezárólag, ezzel remek áttekintést nyújt Horvátország kultúrájának történetéből, illetve Európával ápolt szoros kapcsolatokról. A kiállított tárgyak között láthatunk ékszereket, kelméket (híres varaľdini kézimunka, 15. és 16. századi falikárpitok Tournaiból, Antwerpenből és Brüsszelből), fából készült szobrokat, hangszereket, osztrák bútorokat és francia elefántcsont tárgyakat. Találunk itt olasz festményeket, muránói, német és cseh csillárokat (különösen figyelemre méltó a biedermeiertől a bécsi szecesszióig terjedő időszakot bemutató tárlat). Kerámiagyűjteménye minden jelentős európai gyártó munkáját felvonultatja. A szomszédos könyvtárban több mint ötvenezer iparművészeti tárgyú könyv található.

Mimara Múzeum (Muzej Mimara) létrejöttét annak a kiterjedt kollekciónak köszönheti, amelyet az üzletember és műgyűjtő, festő és restaurátor Ante Topic Miamara 1972-ben ajándékozott Zágráb városának. Ennek a kollekciónak a bemutatására hozták létre a Mimara Múzeumot, s a kollekciót egy hatalmas neoreneszánsz épületben helyezték el, melyet német építészek tervei alapján 1895-ben fejeztek be. A múzeum megnyitása előtt középiskola működött benne. A tárgyakat időrendi sorrendben helyezték el az őskortól egészen napjainkig. A régészeti részleg különösen izgalmas, hiszen leleteket tekinthetünk Egyiptomból, Mezopotámiából, a prekolombiánus Amerikából, Közel- és Távol-Keletről (japán, kambodzsai, indonéz és indiai tárgyak is láthatók a részlegben). Az ikongyűjteményben nem csak orosz darabok, hanem palesztin antiókhiai és kisázsiai műtárgyak is láthatók, amelyek a 6. és a 13. század között keletkeztek. Török, perzsa és marokkói szőnyegeket is megcsodálhatunk a kiállítási tárgyak között, mellettük mintegy 300 tárgy illusztrálja a kínai művészet 3500 éves fejlődését a Shang-dinasztiától a Qing-dinasztiáig. Az 550 darabos üveggyűjtemény európai, perzsa, török és marokkói eredetű. Az európai iparművészet fejlődését a középkortól egészen a 19. századig mutatja be a tárlat, mintegy 1000 tárgyon és bútoron keresztül. 200 műtárgyból álló szoborgyűjteménye igen széleskörű, az antik görög korszaktól egészen az impresszionizmusig terjed, az olasz festészet Veronese, Veneziano, Raffaello, Giorgione és Caravaggio képviseli többek között. A holland barokk stílust Rembrandt, Van Goyen, a flamandot Hieronymus Bosch, Van Dyck és Rubens művei ismertetik meg a közönséggel. Spanyolországból Bartolomé Esteban Murillo és Francisco Goya képviselteti magát. A múzeum kollekciójában az angol John Constable és J.M.W. Turner, a francia Edouard Manet, Pierre-Auguste Renoir és Camille Pissarro vásznai is láthatók.

A Néprajzi Múzeumot (Etnografski Muzej) 1919-ben alapították és már ekkor ebben a harmonikus kupolás épületben helyezték el a tárlatot. A szecessziós stílusú épületet 1902-ben építették, és eredetileg a Kereskedelmi Kamara kiállítóhelyének szánták. Homlokzatának középső résztét szobrok díszítik, a kupola belsején freskók láthatók. A múzeum gyűjteményébe tartozó mintegy 80 000 tárgynak csak a töredéke (2800) látható. A horvátországi kultúrát bemutató kiállításokon arany és ezüst ékszerek, hangszerek, fantasztikus kézimunkák, berendezési tárgyak, konyhai eszközök, szerszámok, aranyszállal kivarrt női népviseletek és férfi ünnepi ruhák láthatók. A rekonstruált falusi házak és szobák megtekintése lehetőséget biztosít, hogy betekintést nyerjünk az egykori szokásokat alakító életmódról, a valaha élt földművesek és a halászok mindennapjairól. Az Európán kívüli civilizációkat bemutató rész értékes gyűjteményében Latin Amerikából, Közép-Afrikából, a Távol-Keletről és Ausztráliából származó tárgyakon keresztül ismerhetjük meg az ott kialakult életmódok változatait. Ezek a tárgyak tudósok és kutatók, felfedezők és kalandorok adományaiból kerültek ide.

Botenikus kert, fotó: rom@nski photo, flickr.comA „zöld lópatkó” egyik alkotóeleme a kiterjedt, angol stílusú kert, a botanikus kert (Botanički Vrt) Ezt 1890-ban tervezte Antun Heinz botanikus professzor és a Zágrábi Egyetem Matematikai és Természettudományi fakultását bízták meg a kert kialakításával. Területe az az 50 000m2 a város közepén a megnyugvás szigetét jelenti nemcsak az itt lakóknak, hanem az ide látogatóknak is, a nyüzsgés és a forgalom elől ide menekülőknek. Mintegy 10 000 növényfaj található benne, közöttük körülbelül 1800 trópusi növény szerte a világból, elsősorban Ázsiából. A tűlevelű erdőket, mesterséges tavakat, az egyetemi pavilonokat és üvegházakat ősvények kötik egymással össze.

A Művészeti Pavilon (Umjetnički Paviljon) képviselte Horvátországot 1896-ban a budapesti milleniumi kiállításon. Jelenlegi helyén 1898-ban Ferdinand Fellner és Hermann Helmer állította fel, és azóta művészeti kiállításokat rendeznek benne. A pavilon előtti téren Ivan Meštrović egyik műalkotása, a reneszánsz festőt ábrázoló Andrija Medulić szobra áll. A pavilon a Trg Kralja Tomislava nevű térre néz, amit az első horvát királyról Tomislavról neveztek el. Emlékére Robert Frangeš Mihanović szobrász készített lovas szobrot.

Régi Mesterségek Galériájának (Galerija Starih Majstora) létrehozását 1876-ban rendelte el Josip Juraj Strossmayer, Ðakovo gazdag és nagyhatalmú püspöke, aki egyben a pánszláv mozgalom egyik védelmezője is volt. Azért építtette a galériát, hogy ebben az épületben helyezzék el a Művészeti és Tudományos Akadémiát, majd később a Régi Mesterek Galériáját. A püspök ez utóbbinak adományozta mintegy 600 műtárgyból álló saját gyűjteményét. A neoreneszánsz stílusban épült galériának, hatalmas, árkádos belső udvara van. A felső szint tíz termében mintegy száz műalkotás található, melyek a legjelentősebb európai iskolákban készültek a 14. és a 19. század között. A bejárattal szemben Ivan Meštrović által 1926-ban készített szobor áll, amely Strossmayer püspököt ábrázolja. A galéria az épület második emeletén kapott helyet. A kiállított tárgyak között jelentős itáliai, német, flamand és francia mesterek alkotásait láthatjuk. A galéria meglátogatása előtt érdemes megtekinteni a glagolita nyelven írt Baška-táblát, ami a bejárati csarnokban található. A Baška-tábla a horvát kultúra egyik legrégebbi (11. századi) dokumentuma.

A Modern Művészeti Galéria (Moderna Galerija) termei a legnevesebb 19. és 20. századi horvát festők és szobrászok munkáinak 1973 óta adnak otthont a Vraniczany-palotában, melyet 1882-ben építettek. Maga az intézmény 1902-ben jött létre. A galéria kiterjedt gyűjteménye főként vásárlások és adományok eredménye. Mintegy 9500 festmény, szobor, vízfestmény, rajz, grafika és nyomat alkotja a kollekciót. A bejáratnál Vlaho Bukovac 1894-es nagyméretű festménye a Gundulić- Oszmán álma című festménye függ, amely rögtön meg is határozza az egész kollekció nívóját.

A Régészeti Múzeum (Arheološki Muzej) hatalmas 19. századi épületben, a Vraniczany-Hafner-palotában 1945 óta működik, de magát a közintézményt már 1846-ban megalapították. Az impozáns, rusztikus homlokzaton oszlopok jelzik a bejáratot. Mintegy 400 ezer tárgy található a gyűjteményben, egész Horvátország területéről, de elsősorban Zágráb környékéről. Öt fő tárgykör alapján osztották fel az anyagot: őskori, egyiptomi, ókori és középkori, valamint egy elkülönített érmegyűjtemény is található itt. Az első szekcióban a neolitikum (újkőkor) hajnalától a késő vaskorig terjedő időszak került feldolgozásra. Itt található a híres vučedoli galamb, amely egy madár alakú ivóedény. Itt fény derül a preillír civilizáció technikai fejlettségére. Szintén kiemelkedő fontossággal bír az a pólya, amellyel az úgynevezett „zágrábi múmiát” vagy etruszk múmiát tekerték körbe. Annak idején egy Olaszországban szolgáló horvát tiszt egyiptomi múmiát vásárolt és azt a múzeumnak ajándékozta. Csak később derült ki, hogy egy jóval ritkább, etruszk eredetű múmia került a gyűjteménybe. Ez a burkolópólyáról derült ki, ugyanis azon etruszk felirat volt olvasható, amit még a mai napig sem sikerült maradéktalanul megfejteni. Minden szekció közül az ókori a legfontosabb. Itt gyönyörű festett vázák, kőbe vésett feliratok, illetve a római részlegben szobrok és fémtárgyak is találhatók. Ezek a birodalom korábban létrejött sok száz városából kerültek ide. Salonából származik a Plautilla-fej, az itteni tárgyak legértékesebbike. Ma ez a darab a múzeum jelképe. A középkori gyűjtemény a „Nagy népvándorlás” résszel kezdődik, amelyet egy 888-ból származó felirat dokumentál (ez a legrégibb Horvátországban), ebben említik Branimirt, Horvátország első hercegét. Az érmegyűjteményt görög, kelta, római (köztársasági és birodalmi), bizánci és modern korszakokra bontották. A szomszédos könyvtár 45 000 köteles gyűjteményben ritka, értékes kéziratokat is őriznek.

ősz a Maksimir parkban, fotó: venana, flickr.comMaksimir park (Maksimirski Perivoj) a város legnagyobb kiterjedésű parkja, amelynek területe meghaladja a 3 km-t. A parkot egyben Horvátország egyik élő műemlékének is tekintik. Nevét Maksimilijan Vrhovac püspökről kapta, aki 1794-ben kezdeményezte a park létrehozását. A munkálatokat 1843-ban fejezték be. A park nagyon sokban hasonlít a pesti Városligethez. Kialakítását angol tájkertek mintájára végezték, széles pázsitokkal, virágágyásokkal, kis ligetekkel és tavakkal. Az egyik tó mellett található az állatkert (Zoološki vrt), benne több száz különféle állatfajjal.

Mirogoj temető (Groblje Mirogoj) a Medvednica-hegy lábánál található, Zágráb központjától közel 4 km-re. Hermann Bollé tervezte a temetőt 1876-ban. Területe 28 000 m2 Herma, és itt nyugszanak a horvát politikai, kulturális és művészeti élet kiválóságai. A csodálatos homlokzatát repkény futja be. Innen lépünk be a katolikus és ortodox kápolnákba, ahonnan két hosszú folyosó indul, melyeket neoreneszánsz oszlopsor szegélyez. Itt a legfontosabb családok temetkezési helyeit találjuk. A temető területét egy hosszú fasor két részre osztja, amelyeket újabb fasorok és bokrok osztanak kisebb egységekre. A síremlékeket és szobrokat híres horvát szobrászok és vésnökök készítették az évek során. Az előkelőségek és kiválóságok sírjai mellet az I. világháborúban elesett katonák emlékművét találjuk. A közelben van a II. világháborúban elpusztult zsidók emlékének szentelt műalkotást is, melyet Antun Augustinčić készített. A temető másik részén pedig a háborúban elesett német katonák emlékművét is megtaláljuk.


Trg Nikole Subica Zrinskog
forrás: kattintson ide

Ulica Ivana Gundulica
forrás: kattintson ide

katedralis
forrás: kattintson ide

Mirogoj Temeto
forrás: kattintson ide

modern Zagrab
forrás: kattintson ide

kozponti palyaudvar
forrás: kattintson ide

Szt.Mark-templom
forrás: kattintson ide

nemzeti szinhaz
forrás: kattintson ide

Starcevicev trg
forrás: kattintson ide

Opaticka ulica
forrás: kattintson ide

kavehaz
forrás: kattintson ide

Sv.Mark
forrás: kattintson ide

kilatas
forrás: kattintson ide

Park
forrás: kattintson ide

utcasarok
forrás: kattintson ide

varoskozpont
forrás: kattintson ide

parlament
forrás: kattintson ide

parlament epulete
forrás: kattintson ide

foter
forrás: kattintson ide

katedralis bejarata
forrás: kattintson ide
Legfrissebb apróhirdetések:
Nincs adat!