Városok

Salona órkori városának romjai Splittől 5 km-re láthatók. A híres római romváros eredeti nevét, Salonae-t, [mely a só szóból származik (latinul sal)] a közeli sólepárlók miatt kapta. Kezdetben az illírek telepedtek le itt, majd görögök érkeztek. Jelentőségét a rómaiak idején nyerte el a város, amikor azok, a görögök által már felépített város mellé felépítették sajátjukat. Augustus uralkodása alatt lett római település Martia Julia Salonae néven, később pedig a dalmát provincia fővárosává vált. Az 1. században a rómaiak amfiteátrumot, színházakat, templomokat, fürdőket, fórumot és tornyokkal megerősített várfalakat építettek, melynek köszönhetően a város az Adria középső vidékének leggazdagabb és legnépesebb településévé vált. 614-ben azonban a betörő avarok és horvátok lerombolták a várost, amely ezt követően kihalttá vált. Az épületeket és a templomokat lebontották, köveikből új épületeket emeltek. A 19. század végén láttak neki az ásatásoknak, amikor az ókori település föld alá került maradványait tárták napvilágra. A leletek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a város két negyedből állt, amelyek eltérő időpontokban jöttek létre. Az eredeti, régi városközpontból (Urbs vetus) és a későbbi, Augustus uralkodása idején létrejött (Urbs nova occidentalis és Urbs nova orientalis) városközpontból tevődött össze az ókori Salona. Az ásatások során a külső városfalnak csak egy részét tárták fel, ma is láthatók a fal alapjai és a három- és négyszögletes alaprajzú tornyok maradványai. A városfalakon kívül található a Manastirine Necropolis, amely a falak mellett lévő temetkezési hely volt. A 4. században itt egyházi épületet emeltek, amelyben a salonai szentek maradványait helyezték nyugovóra. Az itteni szentek Diocletianus császár keresztény üldözéseinek lettek áldozatai. A nekropolisz és a bazilika maradványai kitűnő állapotban maradtak fent az utókor számára. Manastirinéből tovább indulva Tusculumba jutunk, ahol egy múlt században épült villát találunk. Ezt a csodálatos villát Frane Bulić kiváló régész számára építették, hogy kényelmesen tanulmányozhassa Salonát. Bulić tudós volt, és egyben a spliti Régészeti Múzeum igazgatója, aki életének jelentős részét szentelte Salona ókori romjainak tanulmányozására. A villában ma egy kis múzeumot tekinthet meg a látogató.  Az itt fellelt leletek kzül a legérdekesebbek azonban a spliti Régészeti Múzeumban kerültek kiállításra. A romokban leggazdagabb részen a kora keresztény bazilikák alapjait, fürdőt és a Ceasarea kaput láthatjuk. A fürdő az 1. században épült, ekkor lett Salona Dalmácia provincia fővárosa. Salona északkeleti részén álló püspöki palotában bazilikák, keresztelőkápolna és püspöki rezidencia állt. Itt ölték meg a kereszténység széleskörű elterjedése előtt a kora keresztény mártírokat, közöttük Szent Domniust (Split védőszentjét), Venantiust és Anastasiust is. Összesen két bazilika alapjait tárták fel, az Urban-bazilika és a Honorius-bazilika néven ismertekét. A Honorius-bazilika alaprajza görög kereszt alakú. Itt láthatók a Caesarea kapu maradványai is, a boltíveket két nyolcszögletű torony fogta közre. Itt kitűnúen megfigyelhetők a Római Birodalom építészeti technikái is. A falak mellett nyugati irányban tovább indulva találjuk a Kapljuć Necropolis-t, amely szintén kora keresztény temetkezési hely. Innen eljutunk az amfiteátrum lenyűgöző romjaihoz, amely az ókori város legkeletibb pontja volt. A téglából épült amfiteátrumot feltehetőleg kőborítás fedte, s az Urbs vetus (óváros) északnyugati szélén, a város újabb részén állt, a városfal közelében. A feltárásokból arra lehet következtetni, hogy 18.000 – 20.000 ember fért el az amfiteátrumban. Az alapokat és a tribun egy részét ásták ki, és mivel víz alatti csatornahálózatra is bukkantak, arra következtettek a régészek és a történészek, hogy az arénában vízicsatákat is rendeztek. Hosszú vitát követően mára már biztosra vehető, hogy az építmény a 2. század második felében készült el. A város másik szegletében lévő színházat az 1. század felében építették, s a színpad egy részét és a nézőtér alapjait tárták fel. A színház mellett található a fórum, amely a város politikai és kereskedelmi központja volt. A zadari fórumtól eltérően a járdát elbontották és csak az alapok láthatók ma már. A római korban a legjelentősebb épületek a fórum körül álltak, amelyek jó részét az 1. században kezdték el építeni, később pedig átépítették. Az ókori Salona legjobb állapotban megmaradt építménye a vízvezeték, amely a Jadro-folyóból hozta a vizet a városba. Diocletianus császár uralkodása idején a vezetéket meghosszabbították egészen a Splitben épült palotájáig. A 19. század helyreállítási munkáinak köszönhetően a vízvezeték déli része ma is használatban van. A falak mentén a felszín fölött láthatók az egyes részek, amely a római mérnökök építészeti tudományát dicséri. A Manastirine Necropolis-tól északra található a Marusinac Necropolis, amely a városon kívül, Szent Anastasius sírja köré épült. Itt ma is láthatók egy 5. századi bazilika romjai. Salonában született 240-ben maga Diocletianus császár is, aki a közelben építette fel öregkorára szánt pihenőhelyét, a mai Splitben álló palotáját.

Amfiteatrum forrás: kattintson ide	Salonai romok forrás: kattintson ide	romai emlekek forrás: kattintson ide	amfiteatrum alapja forrás: kattintson ide
romai muveszet forrás: kattintson ide	Solin forrás: kattintson ide